2019. augusztus 17 – 25.
Balassagyarmat - Nyírjes

 

Az alkotótábor idei vezető koncepciója az áttört palóc fafaragás megjelenítése, adaptálása agyagba, kerámiába; és a kemencék kerámia díszítése. Emellett persze a fafaragás és a festés is megmarad alkotó folyamat részeként. A tavalyi évben az Ipoly folyónk, a víz, mint folyton változó közeg, illetve annak élővilága és emberi mesterségei voltak a megformálandó témáink.

​

Idén célunk, hogy az eltűnőben lévő vagy már meg is szűnt helyi mesterségek – fafaragók és kemenceépítők – egykori produktumait a magunk habitusával és talentumával, de a palóc jelképek és azok rendszerének figyelembevételével és tiszteletével átörökítsük a mába, olyan módon, hogy az elkészült tárgyakat egy kiállítás keretein belül a nagy közönségnek is bemutassuk megfelelő lelkiséggel alátámasztva.

A szervező intézmény mindemellett a balassagyarmati és agglomerációjában élő, szerves műveltség iránt fogékony alkotóknak, művészeknek lehetőséget biztosít saját ötletek, tervek megvalósítására is a tábor 9 napja alatt.

Történeti - történelmi motivációk

Palócföld egykori lakóinak a fához és az azzal való foglalkozáshoz erős motivációja, a fafaragáshoz kitűnő érzéke volt. Ez adódott abból, hogy Nógrád- és általában az északi (felvidéki) megyék az ország ’legerdősültebb’ területi közé tartoztak. Így a fa, mint a teremtett világ nyersanyaga, része volt az akkori emberek mindennapjainak. A használatba vett tárgyak idővel mívessé váltak, hisz a szépérzék a földet művelő és általában a természeti embereknél (például pásztoroknál) is alapvető szükségletnek bizonyult.

Az áttört- és domborfaragás megjelent bútorokon: padokon, bölcsőn, tulipános ládán, szuszékon (régi magyar szekrényen) éppúgy, mint a hétköznapi használati tárgyakon, például: sótartón, mángorlón, de az épületeken és a házak táján is: zsindelyeken, árbócokon, stb.

​

A palócok másik fizikailag és szellemileg megművelhető fundamentumát is a természet, az anyaföld adta: agyag.
A palóc vidék agyagművességét is a gazdag ornamentika, a kifinomult művészi ízlésből fakadó igényesség jellemezte. A természet – erdő- és mezővilág – a fafaragványokhoz hasonlóan a kerámiatárgyakon is kifejezően és érzékletesen jelen volt, ez a modor még a betűk és jelek cifrázásán is megfigyelhető. A legjellemzőbb agyaggal és annak megmunkálásával összeköthető terület Palócországban a gömöri volt. Egykor a gömöri-fazekasság fogalom volt az országban. E terület alkotói edények, zsindelyek és kályhák készítéséből éltek.